Na nézzétek,
mit művelt tegnap az a sztahanovista szerelőbrigád,
mit művelt tegnap az a sztahanovista szerelőbrigád,
ami be van építve Csivikébe !
Legjobb úton haladt afelé, hogy agyoncsapja Csuvikát :
isteni szerencse, hogy pont jelen voltam és észrevettem.
*
Látni sajnos nem látok el rendesen a kalitka hátsó faláig,
de az ujjammal naponta ellenőrizni szoktam, hogy hol tart a spárga,
amivel a valaha kagyló formájú kis csőrkoptató rögzítve van -
amivel a valaha kagyló formájú kis csőrkoptató rögzítve van -
annál is inkább, mert az azért feltűnt, hogy túl sok rajta a fehér por,
meg ugye volt is már ilyen eset,
amikor tényleg csak a Papagáj-Gondviselés mentette meg a madárkákat.
Azóta nem kettő, hanem négy szál spárga tartja a meszecskét :
gondoltam, mire mind a négyet elrágná szorgalmatos Banyácskám,
csak észreveszem, hogy mire készül már megint.
Hát tényleg észrevettem – de nem lettem tőle boldogabb.
Mármint attól igen, hogy nem történt baleset (sőt inkább halál),
az ujjammal pedig úgy éreztem, hogy nem annyira vészes még a helyzet -
az viszont világos volt, hogy cselekednem kell, mégpedig lehetőleg azonnal.
Hogy hány szál spárga nem adta még fel, azt nem tudtam pontosan,
ellenben azt láttam, hogy Csivikém számára megszűnt a világ :
nyakig merült a munkálkodásba, fülig ért a csőröcskéje,
kétségem se lehetett afelől, hogy ő ezt a projektet most nem ereszti,
míg siker nem koronázza áldásos működését.
*
Csuvika meg ott sertepertélt alatta,
hogy azért ő se maradjon ki teljesen az eseményekből.
hogy azért ő se maradjon ki teljesen az eseményekből.
Nem is maradt volna, szegénykém, ha Csivike bevégzi, amit elkezdett -
ugyanis ő lett volna az áldozat, ha lepottyan a csőrkoptató és agyonüti.
A dologban az volt a gyönyörű, hogy oda lettem szögezve a kalitka mellé.
Csivike nemhogy kirepülni, de a munkája mellől ellépni se volt hajlandó,
én meg el se bírtam képzelni,
hogyan fogom leszerelni a veszélyessé vált kagylócskát úgy,
hogy közben a kalitkában bent vannak a madárkák.
Hiszen ha én dobom le, az pont ugyanolyan veszélyes, mint ha Csivike tenné -
ahhoz meg rövid a karom és túl nagy a kalitka,
hogy egyik kezemmel fogjam hátulról a csőrkoptató elvágott madzagját,
másikkal meg benyúljak elöl az ajtón, és levegyem szépen a hátsó falról.
És akkor arról még szó sem esett,
mekkora riadalmat okoznék ebben a pózban a madárkáknak.
*
Választásom viszont nem volt : valamit lépnem kellett,
ha nem akartam a hezitálásommal elősegíteni Csuvika biztos halálát.
Kicsit elmozdítottam a faltól a kalitkát, hogy hozzáférjek a hátához,
és próbáltam abba a kis résbe betuszakolni mindkét kezemet, egyikben az ollóval.
Igencsak féltem a végkifejlettől, de jobb ötletem nem akadt :
bal kezecském két ujjával tartottam a csőrkoptatót, átnyúlva a rácson,
jobb kezecském pedig a hatalmas, jó erős és hegyes konyhai ollóval bénázott,
hogy valahogyan elnyisszantsam a millió csomóra kötött, négyszálas spárgát.
Mindezt úgy, hogy igazában se hozzá nem fértem, se nem láttam, hogy mit csinálok.
(A kalitka asztalában nem bízom annyira,
hogy kalitkástul mozdítani merjem, valószínűleg nem is bírnám –
ahhoz meg keskeny, hogy kellő mértékben elfordítsam rajta a kalitkát.)
hogy kalitkástul mozdítani merjem, valószínűleg nem is bírnám –
ahhoz meg keskeny, hogy kellő mértékben elfordítsam rajta a kalitkát.)
Ehhez képest egész gyorsan sikerült a madzagokat elnyiszálni.
Ott maradtam, bal kezem két ujjában a kiszabadított csőrkoptatóval -
és hazudnék, ha azt mondanám, hogy volt elképzelésem a továbbiakról.
Valahogy ügyesen meg kellett oldani, hogy a meszecske ne magától pottyanjon le,
és ne oda, ahova neki tetszik, hanem én sétáltassam biztonságos helyre,
ahol már el merem engedni, mert közel van az alatta lévő etetőhöz.
*
Így is lett.
Madárkáim eddigre réges-rég fedezékbe vonultak,
és a kalitka legtávolabbi csücskéből figyelték döbbenten, hogy mit művelek.
Ott, ahol ültek, nem fenyegette őket semmilyen veszély,
de mikor a csőrkoptató végre belehuppant a zöld etetőbe,
azért ők rémült ordítással nyugtázták, hogy sajnálatosan megőrült a Mami.
azért ők rémült ordítással nyugtázták, hogy sajnálatosan megőrült a Mami.
Reszkettek előre, hogy vajon mi jön még ezután.
De nem jött semmi – mivel egész nap nem voltak hajlandók kirepülni a házukból.
Csak késő délután keltek útra,
akkor meg már nem volt kedvem átrámolni az asztalra a kalitkát,
hogy visszaszereljem a pórul járt csőrkoptatót.
Természetesen azonnal ellenőriztem, mikor végre a kezemben volt :
még két szál spárga tartotta, nem volt nagyon vészes a helyzet.
De ki tudja, meddig tart két szál spárga, ha Csivikém formába lendül ?
A visszaszerelés így mára maradt,
de találékony madárkám addig se volt elkeseredve,
míg nélkülöznie kellett a legújabb kedvenc játékát.
míg nélkülöznie kellett a legújabb kedvenc játékát.
Reggel ugyanolyan kaján kis pofával,
vigyorogva rágta a bal hátsó sarokbot rögzítő madzagját,
mint tegnap a csőrkoptatóét. Mindegy az, csak spárga legyen !
*
Közben kitaláltam, hogy kap a csőrkoptató egy biztonsági madzagot is
(azaz kettőt, mert az egy szál spárga kutyafülit sem ér) :
ha nem is sokat, valamicskét biztos számít,
hogy a középső madzagok szétcincálása után nem pottyan le a meszecske,
mert még föl is van lógatva a rácsra, a biztonság kedvéért.
Középre pedig nem is négy, hanem öt szál spárgát fűztem be.
Többet sajnos nem lehetett : így is elég sokat játszadoztam,
mire a lyukak benyelték az összesen hét szál madzagot.
Öt plusz két szál spárgát csak nem rág el Csivikém két-három óra alatt,
míg én mondjuk vásárolni megyek, bármennyire is a munka hőse.
*
Leginkább attól estem kétségbe tegnap, hogy fogalmam sincs,
mit csináljak a madárkákkal, ha immáron a kalitkában sincsenek biztonságban.
Csuvika állapota miatt most nem hagyhatom kint őket, ha elmegyek itthonról –
na de mi van, ha a kalitka még nagyobb veszély rá nézve, mint a röpködés ?
na de mi van, ha a kalitka még nagyobb veszély rá nézve, mint a röpködés ?
Hol hagyjam a boldogtalant, hogy biztonságban legyen ?
Csivi folyton fúr-farag
(hol a létrákat akarja leszedni a helyükről, hol a csőrkoptatókat) -
de hát neki is csinálnia kell valamit, nem gubbaszthat tétlenül a kalitkában !
Csuvika meg mindig ott sündörög körülötte,
így ha Csivi netán sikerrel jár, a baleset Csuvikát fogja érni.
Igazában akkor sincsenek biztonságban, ha itthon vagyok,
hisz huszonnégy órában nem állhatok a kalitka mellett.
Hitem szerint jól ki van találva és sokszorosan be van biztosítva minden,
de sajnos Csivikém rendre bebizonyítja, hogy én azt csak képzelem,
mert az ő számára nincs lehetetlen, ha rájön a rombolhatnék.
Mikor Csuvika beteg lett, igazában fel se fogtam,
el se tudtam képzelni, mit jelent ez nekünk,
és mennyire ellehetetleníti az életünket az az új szabály,
hogy ő most nem röpködhet egész nap szabadon.
*
Ennyi lenne a mai mese, de van egy adósságom :
azt még nem mondtam el, miért is került végül más helyre a másik,
ünnepi csőrkoptató, amit Csivike kapott az 1500. napjára.
Az ugyan keményen tartotta magát a sarokban, ahova fölszereltem,
mégis okozott egy kis balesetet, és annak is Csuvika lett az áldozata.
Csivikét még meg is szidtam valamelyik este,
mikor szegény Csuvi lepottyant a kakasülőről a kalitka fenekébe,
mert biztos voltam benne, hogy ő lökte le, ahogy máskor is szokta.
Gyanús volt ugyan, hogy megrágalmazott Banyácskám nem olyan képet vág,
mint a hasonló esetekben – de akkor ez a gondolat éppen csak átszaladt rajtam.
Másnap reggel jöttem rá, hogy nem ő lehetett a bűnös,
amikor láttam Csuvikát tétovázni az új csőrkoptató fölött.
Az ugyebár ott volt a bal első sarokbot sarkában,
Csuvika meg arrafelé szokott lemászni a kakasülőről : ráugrik a sarokbotra.
*
*
Most viszont ott volt a Félelmetes Valami,
és Hős Vitézem biztosra vette, hogy annak a közelébe kerülni maga a halál.
Tündéri édesen és teljesen tanácstalanul tétovázott :
nagyon szeretett volna leugrani (valamiért más utat nem ismer),
viszont nagyon nem akart az új csőrkoptató közelébe kerülni.
viszont nagyon nem akart az új csőrkoptató közelébe kerülni.
Nekilendült vagy hatszor, de az utolsó pillanatban mindig meggondolta,
csak nézett lefelé nagy bánatosan, és inkább maradt a kakasülőn.
Ekkor jutott eszembe, hogy az előző esti lepottyanása is így történhetett :
valószínűleg későn vette észre a rettegett csőrkoptatót,
és inkább a leesést választotta, mint hogy rálépjen az imádott sarokbotjára.
*
Persze, hogy azonnal megadtam magam, és új helyet kerestem a csőrkoptatónak.
Ahol most van, ott eddig is egy szépia díszelgett, vagyis megszokták a madárkák,
hogy ott valami rágnivaló van, remélhettem, hogy majd ezt is megkóstolják.
Csuvika meg is tette tegnap vagy tegnapelőtt, de nem talált fogást rajta,
én meg mindig elfelejtem megkapargatni helyettük, hogy legyen honnan indulniuk.
De Csuvi Gyerek így is egy hős, hogy legalább már hozzányúlt és nem fél tőle.
*
Jaj ! Van még valami, amit kifelejtettem a meséből.
Eléggé félelmetes – vagy én nem is tudom, hogy mit gondoljak.
Ahhoz, hogy a veszélyessé vált csőrkoptatót vissza tudjam szerelni,
a kalitkát természetesen át kellett tennem a nagy asztalra.
Nem tartott túl sokáig a beszerelés, talán tíz-tizenöt percig -
de persze Csuvikának pont akkor jutott eszébe, hogy haza kéne repülnie.
És ha már eszébe jutott, meg is tette ész nélkül, azonnal.
Hazarepült az istenadta – bele a nagy semmibe.
Pontosabban a kalitka tepsijébe, mert az asztalra csak magát a ketrecet tettem át.
Képes volt nekivágni a mászókáról úgy a megszokott útnak,
hogy nem is nézte, hova repül, csak ment, mint akit kötélen húznak.
Hogy a kalitka nem áll a helyén, hanem ott tornyosul az asztalon,
egy méterrel arrébb, az valahogy elkerülte a figyelmét.
Pedig elég méretes darab, nehéz lehetett nem észrevenni.
Mint ahogy az is érthetetlen, miért nem látta, hogy az üres sarok felé tart.
Csuvika picinek nagyon kis kajla volt – na de hogy ennyire ???
És most már nem is az, mert sokat komolyodott.
Hogy a látásával probléma lenne, azt eddig sose vettem észre.
De ha nem vak szegénykém, akkor mire magyarázzam ezt a mai esetet ?
*
(2016)
Új kommentek