Amilyen hosszúra sikeredett a pár nappal ezelőtti mese, olyan rövid lesz a mai :
éppen csak nem bírom ki, hogy azonnal meg ne mutassam nektek
Hős Vitézem legújabb Nagy Produkcióját.
*
Mert bizony Ő Urasága nem csak hogy szerencsésen kirepült ma a mászókára,
de visszafelé abszolút rendeltetésszerűen használta a kötélhágcsóját,
sőt még filmezni is hagyta magát (bár nem volt sok választása szegénykémnek).
De azért csak menjünk sorjában !
*
Ritka szerencsés nap volt számomra a mai, mert mire odáig jutottunk,
hogy a madárkák kirepültek a mászókára, már túl voltunk egy másik örömön :
nevezetesen azon, hogy lőttem egy kazal képet Csuvika imádott lifegőjéről,
amit még a negyedik születésnapjára kapott június elején,
ám bárhogy is szerette első perctől fogva, fényképezni sose hagyta magát vele.
Olyan meg még talán elő se fordult a közel öt hónap alatt,
hogy együtt játszott volna a lifegővel a két madárkám.
Ez főleg Csivi Banya lelkén szárad : ő szokta elzavarni Csuvikát a lifegőtől.
De nem azért, hogy utána ő maga játsszon vele, csak hogy ne játsszon Csuvika se.
Ilyenkor csak ül mozdulatlanul a lifegő mögötti boton, mint valami cerberus,
és kaján képpel hallgatja Csuvikája keserves sírását.
Ilyen egy áldott lélek !
*
A legritkább eset (hamarjában nem is emlékszem hasonlóra),
hogy Csuvika a sarkára áll, föllázad, és nem hagyja magát elüldözni.
Ma pontosan ez történt : látszik is némelyik képen, hogy Csuvika dühös.
*
*
Mert bizony szembeszállt az ő imádott zsarnokával, egész kivételesen :
akárhogy igyekezett Csivi Banya, nem sikerült elzavarnia Csuvikát.
*
*
Elvégre a lifegő az övé !
Lehet, hogy még Csivikénél is jobban szereti ?
*
Mindenesetre tündéri kis veszekedős képek születtek,
és ehhez képest már csak hab volt a tortán, hogy délután Csuvika is kirepült,
sőt meg is tudtam örökíteni a hazafelé vezető, kalandos útját.
*
A kötélhágcsót még szeptember közepén kreáltam szegénykémnek,
a hazajövetelének ezerötszázadik napjára - bízva az okos kis fejében,
hogy ha a kalitkához vezető úton véletlenül bepottyan az asztal alatti sarokba,
akkor ott majd szépen fölfedezi a tüskés létráját, és rá is jön, hogy mire való.
Ebben nem is tévedtem : a létra már föl lett avatva október másodikán,
ám én akkor már csak az eredményt láttam, magát a használatot nem,
mert épp nem voltam a szobában, mikor Csuvikám elindult a mászókáról hazafelé.
Az akkori kalandos megérkezés (amihez végül is kellett egy pici segítség tőlem)
nem lehetett túl kellemes élmény szegény gyalogmadaramnak,
mert utána kerek huszonöt napig nem jött ki a kalitkából egyáltalán.
Csak három nappal ezelőtt veselkedett neki újra a repülés Nagy Kalandjának,
ám akkor nem volt szükség a tüskés létrájára, amint rögtön el is meséltem.
*
Úgyhogy a kötélen való közlekedést idáig csak egyszer próbálta Csuvika,
ám én sajnos arról az egyetlen alkalomról is lemaradtam.
Pedig itt lifeg a művem a sarokban már másfél hónapja,
és borzasztóan szerettem volna látni, hogy nem hiába találtam ki.
Biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb beválik az ötletem,
még ha Csuvika első próbálkozása nem is sikerült úgy, ahogy elképzeltem.
(Erről olvashattok a KÖTÉLHÁGCSÓ című bejegyzésben.)
*
Ma viszont úgy haladt fölfelé az én deli vitézem,
mint aki világéletében kötélhágcsókon sétált.
Odafelé is elég sikeresen repült : alul érte ugyan el a mászókát,
de nem pottyant le a padlóra, mint legutóbb.
Kint volt vagy két órát, pedig a disznó Csivi otthagyta őt,
hazajött a kalitkára, hiába könyörögtem neki,
hogy ne hagyja egyedül Csuvikát, örüljön, hogy végre kint van.
Azért később annyit megtett rusnya banyája,
hogy visszarepült Csuvikáért és hazavezette.
Ha együtt indulnak a mászókáról, mindig jobban sikerül Csuvikának a repülés.
Most is így lett : nem pottyant le a szoba közepén, csak a sarokban,
már tényleg a célnál, közvetlenül a kalitka alatt.
Nincs kizárva, hogy esetleg utolsó pillanatban ütköztek a levegőben,
azért nem sikerült Csuvikának is valami megfelelőbb helyen landolnia.
*
De így legalább gazdagabbak lettünk egy tündéri filmecskével.
Kicsit ugyan remeg a kezemben a gép, meg remeg a hangom is,
mert vélhetően jobban izgultam, mint szegény madár – de azért a lényeg látható.
Csuvika egy géniusz, a tüskés létrám pedig beválni látszik.
*
(2016)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
*
*
*
Új kommentek