Csuvika az alábbi levelet küldte ma a tenyésztőjének,
akinél született :
*
Képzeld, Leander-Mami : tegnap volt a születésnapom !
Négy éves lettem – bizony, már négy !
Gondoltál rám vajon ezen a jeles napon ?
Én nagyon is gondoltam rád, csak nem volt időm írni, mert nehéz napom volt.
Tudod, mit kaptam ajándékba a jelenlegi Mamimtól ?
Elcipelt a doktor bácsihoz !
Pont a szülinapomon !
Hát kösz szépen... Milyen ünnep az ilyen ?
*
Pedig nem is csak szülinapom volt tegnap,
hanem ráadásul kereken 1400 napja jöttem el tőled az én Csivikémhez.
Így összejöttek a nevezetes dátumok...
A Mami szerint ilyen egy életben csak egyszer adódik, vagy inkább egyszer sem -
és mégis volt lelke tönkretenni az én dupla ünnepemet !
Azzal védekezik, hogy nem ő választotta az időpontot – na de akkor is !
Olyan ritkán van szülinapom.... nem lett volna szabad elrontani.
*
Amúgy is bánatosan diktálom ezt a levelet, Leander-Mami,
mert áprilisban hiába küldtem képeslapot a névnapodra, nem jött rá semmi válasz.
Emiatt annyit búslakodtam, hogy később a Mami írt neked valami SMS-t vagy mit,
hogy hátha megváltozott a címed, és meg se kaptad a lapomat.
De az SMS-re se jött válasz, így most már végképp nem tudom, mit gondoljak.
Aggódom érted, Leander-Mami... remélem, tévedek, és nincsen semmi baj.
*
Annyit én is adtam ajándékba a jelenlegi Mamimnak tegnap,
hogy nem menekültem sehova, amikor láttam, mire készül,
hanem simán hagytam magam megfogni.
Csak benyúlt értem a kalitkába, és kivett, mintha ez volna a természetes.
Gondoltam, hadd örüljön ő is – elvégre nem volt rossz ötlet,
hogy hazahozott tőled annak idején.
Biztos kerülhettem volna rosszabb helyre is...
bár talán jobbra is, ahol lehetne feleségem – mert Csivikém nem szeret engem.
De ha ezt nem számítom, nincs rossz dolgom – csak most beteg lettem.
Nem fogadnak szót a szárnyacskáim.
Elfelejtettem repülni – én, aki eddig a világot is körberepültem volna !
*
Hozott nekem a Mami valami csoda-gyógyszert, amit innom kéne,
hogy újra erős és ügyes madárka legyek - de hát ez nem olyan egyszerű.
Egyrészt nem is ízlik nekem ez az itóka (pedig Csivike szerint finom),
másrészt én csak suttyomban, lopva ihatok, amikor Csivike nem látja.
Mert ha látja, akkor sajnos fejbe csap.
Nem mindig, de este biztosan – pedig én akkor vagyok a legszomjasabb.
*
*
Ez onnan eredhet, hogy én nem vagyok egy iszákos fajta,
ritkán iszom és keveset – a Mami pedig meg szokott dicsérni,
ha véletlenül mégis sikerül alaposabban meghúznom az itatónkat.
Hát ez az, ami Csivikének sehogy se tetszik,
mert ő csak azt szereti, mikor őt dicsőíti a Mami.
Ha véletlenül engem, akkor méregbe gurul, és kikapok tőle.
Így most már nem is merek inni esténként az itatóból, hiába kínál a Mami.
Mert ilyenkor egymás mellett ülünk a kakasülőn, már alváshoz készülődve,
és ha én beledugom a csőrömet a vizes tálkába, Csivike lecsap rám azonnal.
*
Hát csoda, ha nem merek inni a gyógyszeres vízből sem ?!
Meg attól is zavarban vagyok, hogy a Mami NAGYON kínál, nem úgy, mint máskor.
Pedig a doktor bácsi azt mondta, hogy igyam ezt a csodavizet továbbra is.
Meg még egy szurit is adott a pocakomba – nem elég, hogy levágta a karmaimat.
Hiába kalimpáltam a másik lábammal, hogy tessék azonnal abbahagyni,
bizony, egyik lábamat se tudtam megmenteni,
mind a kettőről le lettek nyisszantva a szép hosszú karmocskáim.
De hogy utána még szurit is kapjak ???
Ez eddig nem volt szokásban !
Biztos ezt kaptam a doktor bácsitól születésnapomra.
*
A Mami szerint a szuri is azért kellett, hogy megint erős és ügyes madárka legyek.
Ebben lehet is valami, mert amikor hazajöttünk végre,
én minden baj nélkül elrepültem a mászókáig, nem pottyantam le útközben.
Pedig a Mami nem bízott bennem :
nem az asztalra tette le a szállító ketrecet, ahogy szokta,
hanem odatartotta egészen a kalitka ajtajához,
hogy biztosan haza tudjak menni baj nélkül.
Én mindjárt megértettem, hogy mit akar, és be is mentem szépen -
de utána rögtön kirepültünk Csivikémmel,
aztán meg vissza, meg megint ki és megint vissza –
és én bírtam, annyira örültem neki, hogy újra itthon vagyunk.
*
De aztán ma reggel jött megint a csalódás és elkeseredés :
azt hittem, ma is olyan ügyes leszek, mint tegnap voltam – de sajnos nem így lett.
Ma bizony lepottyantam újra, mindjárt a szoba közepén.
Azért persze nem adtam fel : igenis föltornáztam magam a mászóka tetejére,
és a visszarepüléssel már nem is volt semmi gondom -
de az az igazság, hogy félek újra próbálkozni.
Dél körül a Mami bezárt minket, mert vásárolni ment,
és mióta ilyen ügyetlenke lettem,
és mióta ilyen ügyetlenke lettem,
nem mer szabadon hagyni, amikor nincs itthon -
aztán meg már hiába nyitotta ki az ajtót, amint hazajött,
nem vágtam neki egyszer sem, hogy tegyek még egy próbát.
Csivikém párszor kirepült, de mindig visszajött hamar, hogy ne legyek egyedül.
Meg magában ő se szeret a mászókán ücsörögni, mert az csak együtt jó.
Úgyhogy ma őrizzük a kalitkát egész délután –
és ez bizony nem valami vidám program.
*
De azért a tegnapi nap jó volt, csak az eleje nem annyira.
Mire megjöttünk a doktor bácsitól,
a kalitkában már ott vártak a szülinapi ajándékaim :
egy új lifegő meg egy tojásos rúd.
A tojásos rúdnak neki is estem azonnal,
pedig nem is oda akasztotta föl a Mami, ahol én szeretem enni.
Ugyanis oda a lifegőmet akasztotta.
Jó kis lifegő, mutatós darab –
de azért azt még nem mertem közelebbről megvizsgálni.
*
*
*
Vacsoraosztásnál megérkezett a kedvenc ajándékom is,
az én imádott nasim, amit a Mami a fénymag tetejére szokott szórni nekünk,
mindig csak egy kicsit, hogy minél tovább tartson.
Mert hogy ez egy picike zacskó, de nagyon sokba kerül, és beszerezni se könnyű.
De azért mi meg szoktuk kapni, minden nagyobb ünnepre.
*
*
Borzasztóan örültem neki – annak meg még jobban,
hogy a Mami hagyott nyugodtan enni, nem akart mindjárt lefényképezni.
Később viszont nem úsztuk meg : estére megérkezett az ünnepi almás tojás,
és ahhoz bizony már a vaku is villogott egy párat.
De a csemegém olyan fincsi volt, hogy még a villogást se bántam !
*
Hát így telt idén a születésnapom, Leander-Mami.
Állítólag valami kalcium vagy micsoda hiányzik belőlem...
De még ez se biztos, sajnos : a doktor bácsi kilátásba helyezte,
hogy esetleg majd meg is fog röntgenezni,
mert az sincs kizárva (sőt a Mami szerint biztos), hogy kevés a levegőm.
Azt mondja, már egész pici koromban is folyton tárogattam a szárnyacskáimat,
és most is sokat lihegek, mert állandóan melegem van.
De hát nekem mindig is melegem volt,
mióta csak az eszemet tudom, mégis tudtam repülni.
Most meg nem tudok... illetve hol tudok, hol nem.
Mi lesz így velem, Leander-Mami ?
Milyen madár az, aki nem tud repülni ?
*
Sok-sok bánatos csőrpuszit küldök neked :
Csuvika
*
(2016)
Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :
Új kommentek