~ Megmutattam a Maminak, honnan hullott legutóbb a forgács a frissen takarított tálcára ~

Ma sem szolgálhatok eget rengető hírekkel, de azért elmesélem nektek, mit kaptam ajándékba, kissé megkésve, százezredik születésnapomra a madárkáimtól. Az volt az ajándékom, hogy tegnap végre kegyeskedtek fölfedezni a SAJÁT ajándékaikat, amiket még Csuvika itthon létének négyszázadik napjára prezentáltam nekik, péntek tizenharmadikán. Továbbá zokszó nélkül hagyták magukat fényképezni is, ebből az alkalomból. Ma pedig ráadásul még azt is megmutatta Csivikém, hogy honnan került a titokzatos forgács a frissen suvickolt tálcára, a legutóbbi kalitkazuhanyozás után.

Így aztán egész békésen telik most ez a frontos-szeles, időváltozós napunk.

A bal első sarokbot fölé beszerelt két kis rágicsát Csuvika kezdte elsőként gyilkolni tegnap, mint eredeti tulajdonos (mert hisz igazában ő kapta), és annyira belemerült a munkába, olyan önfeledt örömmel gyötörte az ágacskákat, mintha valami különleges kincset talált volna, amire mindig is vágyott. Igaz, hogy három napja ott díszelegtek az orra előtt ugyanezek a kincsek, és három napig semmi se jutott az eszébe róluk – de hát Istenkém : most jött el az ideje, hogy megtalálja őket és használni kezdje szépen

Persze rögtön előkaptam a masinámat, hogy megörökítsem Csuvicsek örömét nektek meg a hálás utókornak – ám ezzel sajnos véget is vetettem Kék Hercegem boldog randalírozásának. Kivételesen most nem ő sértődött meg a vaku villogásától (annyira elmerült a játékban, hogy szinte észre sem vette), hanem Csivikének tűnt fel, hogy valami történik a bal sarokban, amiben nem ő a főszereplő. Ilyesmit pedig soha nem tűrhet egy Csivi Madár ! Mi az, hogy a buta Mami Csuvikára pocsékolja el a képeket, és még lelkendezik is hozzá ?! Még hogy Csuvika ügyes meg aranyos !! Hát hiszen itt van ŐŐŐŐ – őt miért nem fényképezi senki ? Botrány, hogy Csuvika villog helyette !

Nem is késlekedett áldott lelkű Boszitündérem : jött rögtön nagy dérrel-dúrral, hogy rendet csináljon. Szegény kis Csuvikám meg se várta, míg házsártos imádottja odaér a közelébe : tudta, hogy mi vár rá, jobbnak látta időben menekülőre fogni. Csivi Banya pedig felháborodott képpel, fontoskodva foglalta el Csuvika helyét a sarokboton, mint aki csak szolgálati kötelességét teljesíti, bár nincs különösebben ínyére a dolog. Azt hittem, majd ő kezdi produkálni magát (hisz előfordult már ilyen, többször is), hogy inkább őt fényképezzem és őt dicsérjem – ámde tévedtem. Ült Banyácskám komoly képpel a sarokboton, és nem csinált a világon semmit, csak őrizte a helyet meg a rágni való ágakat. Nehogy már Csuvika cincálja szét őket teljesen ! Akkor ő mit fog rágni, ha majd úgy hozza a kedve ? Meg különben is… milyen dolog az, hogy Csuvika csak úgy JÓL ÉRZI MAGÁT, nélküle ?
Nem azért zavarta el, hogy ő játszhasson a helyén, hanem azért, hogy ne játsszon Csuvika se. Ilyen egy áldott lélek a mi Csivi Banyánk. Mi meg pont ilyennek imádjuk.

Mint már említettem az elején, ma megmutatta nekem Őnagysága, honnan varázsolta a sok szép, barna forgácsot a kalitka alatti, hatalmas tálcára (valójában egy IKEÁ-s doboztető), amikor éppen frissen volt lezuhanyozva. Magamtól nem bírtam rájönni, pedig hát észrevehettem volna, ha nem lennék olyan sasszem, mint amilyen vagyok. Igaz, most már könnyebb látni a lerágott kéreg helyét, mert délelőtt igen sokat dolgozott rajta Csivikém. Bizony, a kakasülő kifelé nyúló vége az áldozat – amire igazában gyanakodtam már akkor is, amikor nyomoztam a forgács eredete után, de akkor még nem bírtam fölfedezni a hiányt. A kakasülő egy kis görbe meggyfaág : hámozva is majdnem ugyanolyan sötétbarna, mint kéreggel, így nem könnyű észrevenni a különbséget, ha valaki olyan remek szemekkel bír, mint én.

Szorgalmas kis tündérkém ma ugyanúgy járt Csuvikával, mint Csuvika tegnap ővele : szintén félbe kellett hagynia elmélyült munkálkodását, mert lánglelkű lovagja megzavarta. Csak éppen az indítékai voltak egészen mások. Csuvika nem irigy és nem féltékeny, nem sajnálta Csivikétől sem a rágni valót, sem az elismerést – viszont nagyjából csőrre esett neki Csivike hátsó fele, ahogy a leányzó szorgoskodott, és erről eszébe jutott, hogy a körül a kis popó körül talán neki is akadna dolga. Így hát próbált illedelmesen kopogtatni Csivike hátsója fölött, a hátán, hogy oda szeretne egy kicsit ráugrani, és megtartani végre a nászéjszakát, akár mindjárt délelőtt. Csivi meg azt se tudta, hova meneküljön. Nem győzött háborogni, hogy ő most el van foglalva, láthatja Csuvika, hogy mennyi a dolga. Csuvika látta is – csak elege van már szegénykének az ő elfoglalt barátnőjéből, aki soha nem ér rá hozzámenni feleségül, mert folyton egyéb tennivalói akadnak, amik mind fontosabbak, mint a fészekrakás.

Így aztán hármunk közül csak én jöttem ki elégedetten ebből a kis jelenetből. Csivi mérgelődött, hogy föl kellett függesztenie a kakasülő pusztítását, Csuvika magába roskadt, hogy megint nem sikerült elcsábítania Csivit – én pedig örültem a képeknek, amiket ugyan még ki se szedtem a gépből, de nagyon remélem, hogy édesek lesznek.

(2013)

Ennyiszer néztétek ezt a bejegyzést :