... és madár végez, természetesen -
hogy még véletlenül se alakulhasson úgy a nap, ahogyan elképzeltem.
Igazában hálás kell legyek a picinyeimnek,
amiért fenekestül felfordították ezt a rusnya hétfőt,
mert olyan munkán vagyok túl, amit réges-rég el kellett volna végeznem,
és borzasztóan nyomasztott már hosszú ideje, hogy sose kerül rá sor -
annak viszont igen mérsékelten bírok csak örülni,
hogy vásárolni megint nem mentem (immáron ötödik napja),
és most már tényleg éhen halok, ha ez így megy tovább, mert kiürült a hűtő.
*
Vagyis én csavargást terveztem a mai napra – a picinyeim viszont szintén.
Itt dekkoltam velük teljes négy napot,
lesve és várva, hogy kegyeskedjenek szárnyra kelni : eszükbe se jutott.
Nemhogy Csuvika, szombaton még Csivike se repült ki egyáltalán,
de a többi napon is éppen csak futott egy-egy kört, aztán jött is vissza rögtön.
Csuvika meg szinte ki se dugta az orrát a ketrecből négy napig,
még a kalitka külső falára se mászott ki, ahol egyébként szeret ücsörögni.
Banyácskám miatt tegnap már egész meg voltam rémülve,
olyan bágyadtnak és kedvetlennek láttam az este.
El nem tudtam képzelni, mi baja lehet, de az is gyanús volt,
hogy napok óta nem marad kint a mászókán, még ha rá is repül néha.
Pedig boszorkányos madárkámnak semmi baja nem volt,
csak pontosan tudta, hogy én a kirepülésükre várok és számítok.
Őcsivisége viszont olyankor nem szeret a mászókán időzni,
amikor ez meg van engedve, sőt kifejezetten kívánatos.
Sokkal élvezetesebb olyankor kirepülni,
amikor a Maminak nem fér bele az idejébe a felügyelet,
és szentségel vagy sopánkodik, hogy jaj-jaj, borul minden program.
*
Hogy a Csivi nevű banyagáj a vesékbe lát, az már régen nem újdonság.
Mai kis ajándéka megint olyasmi volt, mint a köles-gyilkolás a porszívózás után :
Őnagysága ugyanúgy tudta, mint én, hogy MUSZÁJ vásárolni mennem,
épp ezért úgy találta, hogy ideje emlékeztetnie, ki az úr a háznál :
ha netán úgy képzelném, hogy én, az bizony súlyos tévedés.
Majd mehetek csavarogni, ha ő is jónak látja – de az nem ma van.
Délelőtt csak cikázott a kalitka és a mászóka között, mint máskor -
aztán mikor elhatároztam, hogy a következő hazarepülésnél már rácsukom az ajtót,
akkor Csivikém kényelmesen elhelyezkedett a mászóka tetején,
és úgy kezdett cseverészni legbűbájosabb képével, hogy már tudtam : vesztettem.
Ismerem a madaramat : lehet azt látni,
mikor úgy ül a mászókán, hogy hosszabb időre tervezi a kint tartózkodást.
Márpedig most így ült.
Sejtettem, hogy ki fogja csalni Csuvikát is – és így is lett.
Még tizenegy óra se volt, és már üresen búslakodott a kalitka.
*
Pontosan tudtam (láttam rajtuk), hogy a csavargásnak lőttek :
hacsak nem akarok erőszakoskodni (de nem akarok), akkor ma vásárlás nem lesz.
Viszont még egy napot nem hagyhatok elveszni teljesen :
ha már így esett, ki kéne használni az alkalmat kalitkazuhanyozásra.
Olyan rég zuhanyoztam le szegény ketrecet,
hogy már utánanézni is szégyellek, mikor is volt pontosan.
Nem rajtam múlt a dolog (legalábbis nem elsősorban rajtam),
hanem Csuvika repülési nehézségein : mióta ritkán repül ki,
nehéz alkalmat találni a kalitkazuhanyozásra, ami többórás munka.
Azt meg talán mondanom se kell, hogy ha mégis adódott volna lehetőség,
akkor nekem volt valami más dolgom, ami miatt nem állhattam neki a takarításnak.
Mindössze egy olyan alkalomra emlékszem, amit önhibámból szalasztottam el :
nem hittem, hogy olyan sokáig kint lesznek, mint ameddig végül is kint voltak.
Ma is vacilláltam egy ideig, figyelgettem őket, hogy komolyan gondolják-e,
nem lesz-e baj belőle, hogy elveszem a kalitkát, ők meg majd esetleg keresik
(Csuvika megtette már egyszer, hogy hazarepült az üres sarokba) -
de végül vállaltam a kockázatot, hogy legalább csináljak végre valami hasznosat.
Belevágtam csak úgy éhgyomorra (úgy sincs nagyon mit ennem),
mert a reggelivel már végképp nem akartam húzni az időt.
Csuvika addig van nyugton, míg itt vagyok az orra előtt :
ha hosszabb időre eltűnök a látóteréból, nagy valószínűséggel hazarepül.
De nem repült haza.
Okos, ügyes kicsi madaram : most figyelt és felfogta, mi történik.
(Talán már ő is úgy gondolta, hogy épp ideje rendesen kitakarítani a kalitkát.)
Fél tizenkettőkor kezdtem, nem sokkal három előtt fejeztem be :
Csuvika kint volt úgy tizenegytől fél négyig. (Csivike is, de az nem nagy újság.)
Tündéri édesek voltak végig : egyáltalán nem nyugtalankodtak,
nem aggasztotta őket a lakosztályuk sorsa, nem követelték, hogy siessek jobban.
Ültek szépen a mászóka tetején és beszélgettek, be nem állt a kis csőrük.
Sütött a nap, nyitva volt mögöttük az ablak, remekül érezték magukat.
*
Még a késői reggelimet is a mászókán várták végig :
időnként benéztem hozzájuk, nem mozdultak semerre, ücsörögtek ugyanúgy.
Mikor már jóllaktam, bejöttem megint jelenteni, hogy jövök nemsokára,
ezt azonban már nem volt türelmük kivárni : egy cigi után arra jöttem be,
hogy Csivike a kalitka tetején vadássza a vízcsöppeket,
Csuvika pedig éppen félúton volt a kötéllétráján, útban hazafelé.
Apró kis fennakadás mindössze abból keletkezett,
hogy ha már a kalitkában matattam, kicseréltem a tükrös virágot,
aminek már nagyon meglazultak a levelei, féltem, hogy egyszer csak letörnek.
Viszont az új virág nem kék, hanem sárga : Csivike nyilván úgy ítélte meg,
hogy az nem áll olyan jól neki, nem lesz elég csinos a fényképeken,
és bizony bánatosan bojkottálta az új ülőkét, egészen vacsoráig.
Már éppen kezdtem aggódni, hogy mi lesz ebből,
hisz a virág levele az egyik legkedvesebb trónusa, anélkül létezni se tud -
de szerencsére vacsoraosztásra beletörődött, hogy most sárga virágon kell ülnie.
Amilyen faxnis a kis drágám... sokkal hosszabb durcáskodásra számítottam.
*
Úgyhogy ezen is túl vagyunk : a kalitka csillog és villog.
(Nem is olyan feltűnő a különbség... hisz azért minden este ki van takarítva.)
Éhhalál ide vagy oda :
rólam nagy gond szakadt le, hogy végre megvolt a zuhanyozás -
az viszont teljesen biztos, hogy holnap reggel nem engedem ki szegény madárkákat.
*
(2017)
Új kommentek